Két hete volt a 50. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen.
A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel.
A visszaúton Mari azt mondta: Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok. Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték. És én ott ültem a heverőn, és ……. a zoknimon kívül semmi nem volt rajtam!
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
